Küsz (Alburnus alburnus L.)

A nép nyelvén: bőke, bökle, dobóka, kisz, kis szélhal, pehelyhal, szélhajtó küsz, peszmetke hal, szellőkeszeg, snöci, snájder, ruszli, ribahal, rütyőke, tejhal, ünhal.

A küsz szinte egész Európát elfoglalta, a Pireneusoktól egészen az Urálig. Az északi területeket valamiért nem kedveli, így Skócia, Írország és Skandinávia északi részén nem találkozhatunk vele. Hazánkban a gyors folyású patakok kivételével mindenütt fellelhető, ahol életre alkalmas a víz minősége, még a félsós vizű folyótorkolatokban is megtalálhatjuk.

Sneci birodalom
Különösen kedveli a mesterséges víztározókat, ahol az állandóan cserélődő víznek köszönhetően bőséges táplálékot talál. Elsősorban nyílt vízi, kisebb-nagyobb csapatokban járó, úgynevezett raj hal, bár a leggyakrabban a parthoz közel találkozunk vele. A vízi növényzettel sűrűn benőtt területeket elkerüli, ide még menekülés esetén sem vetődik. Az ívási ideje erősen függ az időjárástól. Az ivarérettségét 2 éves korában elérő küszök akkor kezdenek a nászhoz, mikor a víz hőmérséklete eléri a 15 Celsius fokot. A változékony időjárásnak köszönhetően az ívás eltarthat egészen a nyár közepéig is. A küszök ikráikat a homokos-kavicsos aljzatra rakják, ekkor szinte pezseg a víz. Az ikrák kikelésének ideje 3-4 nap, amennyiben a 20 Celsius fokos vízhőmérséklet garantált. A kikelő ivadékok csapatokba verődve keresik táplálékukat.

Hatalmas csoportokba verődve keresi táplálékát
Jellemzően ekkor az azonos időben kikeltek verődnek egy csapatba. Táplálékuk elsősorban zooplankton, kisebb részben lebegő algák. A nagyobb egyedek már előszeretettel zsákmányolják a vízre hulló rovarokat, lárvákat. Ez utóbbiak csak akkor esnek áldozatul, ha a medertől felemelkedve a víz felsőbb régiójába kerülnek. A küsz az aljzatról nem vesz fel táplálékot.

Küsz menü – csaliként is ez válik be
A küsz, nem egy Góliát a halak között. A kifejlett példányok általában 15-20 centisre növekednek, a legnagyobb testhosszt 25 centire taksálja a tudomány.


Egy átlagos példány
Megnyúlt, oldalról erősen lapított testű hal. Hátvonala kevésbé, hasvonala kissé jobban ívelt. Orra hegyesedő, szeme nagy. Szája felső állású, a hasítéka ferdén fölfelé irányul. Hátúszójában 8 osztott sugár találhat, és a hasúszók tövénél jóval hátrébb, a test félhosszán túl kezdődik. Farkalatti úszója hosszú, szegélye enyhén homorú, kezdete a hátúszó alapjának végével esik egy vonalba. Pikkelyei közepes nagyságúak, ezüstös színűek.