Család: Gébfélék (Gobiidae)

Ismertetőjegyek. Zömök, a fejtájékon fölülről, a farokrészen oldalról lapított hal. Feje nagy és széles, homloka lapos, szemei a békákéhoz hasonlóan a fejtetőn ülnek. A szemek közötti távolság a szemátmérőnek mintegy 80 százaléka. Fölső állású nagy száját vastag, a testhez hasonlóan mintázott ajkak keretezik. Szájrése ferdén fölfelé irányul, állkapocsszöglete a szem alá nyúlik. Két hátúszója közül az elsőben 5-6 osztatlan, a hátsóban 1 osztatlan és 15-19 osztott sugár van. Utóbbiban a sugarak hossza hátrafelé haladva is azonos marad. Farkalatti úszója hosszú, 1 osztatlan és 11-16 elágazó sugár támasztja. Jól fejlett farokúszójának és mellúszóinak a széle lekerekített. A hasúszók összenövésével kialakult tapadókorongjának hossza a has hosszának mintegy 80 százalékát teszi ki. A korong elülső lemezének a két szélén egy-egy kis lebeny csúcsosodik ki. Pikkelyei igen aprók, számuk a test hossza mentén 64-79. Pikkelyzete a fej hátsó részére is ráterjed, a szemek közé azonban nem nyomul be. Sárgás- vagy zöldesszürke alapszínét szabálytalan sötét foltok mintázzák, amelyek közül öt nagyobb rendszerint a testoldal középvonalába rendeződik. Úszóit – a tapadókoronggá alakult hasúszók kivételével – sötétebb harántsávok díszítik. Apró termetű hal, testhossza 12-15 cm.

Környezet. Főleg édesvizekben él, de előfordul a tengerparti félsós és sós vizekben is. Korábban a folyóknak csak a tengerhez közelebbi, alsóbb szakaszairól volt ismert, ahol legnagyobb számban a kiöntések vizében élt. Újabban viszont a Duna márnazónájának egyes részein is kezd gyakorivá válni, főként a sekély vizű és kavicsos mederszéleken.

Táplálék. Elsősorban apró gerinctelen állatokat fogyaszt – férgeket, rovarlárvákat, rákokat, puhatestűeket –, de gyakran zsákmányol méretéhez illő apró halakat is.

Szaporodás. Rokonaihoz hasonlóan 2 éves korban válik ivaréretté, április végétől június elejéig szaporodik. A nőstények íváskor a sóderes folyószakaszok szélvizében rakják le ikrájukat. A kavicsokra ragadó megtermékenyített ikrát a hímek kikelésig őrzik.

Elterjedés. Eredetileg a Fekete- és a Kaszpi-tenger partvidékén, nagyobbrészt a betorkolló folyók alsó szakaszain, kisebbrészt a parti félsós és sós vizekben élt. Ennek megfelelően a Dunának csak a Vaskapu alatti szakaszáról volt ismert, de 1994-ben Bécs környékéről, 1996-ban pedig Magyarországról is előkerült. A faj nyugati irányú terjeszkedése részben természetes folyamat, Bécs környéki megjelenésében azonban valószínűleg akvaristák működtek közre fölöslegessé vált halaik kihelyezésével. Jelenleg ismert hazai lelőhelyei:

Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna.